Hogyan nézzünk farkasszemet a pánikrohammal?


A pánikroham a szorongások széles skáláján belül kel életre. Fiatal nőknél gyakoribb, és gyakran van jelen egyéb betegségek (depresszió, fóbiák) mellett is. Halmozottan jelentkező (gyakori) pánikrohamok esetén pánikbetegségről beszélhetünk.

panikroham

A pánikroham hirtelen kezdődik, spontán, az esetek többségében bármilyen látszólagos vagy már megismert kiváltó tényező hiányában. A pánikrohamra jellemző intenzív félelem, szorongás legtöbb 10 percen belül eléri maximális intenzitását, amikor is drámai színezeteket képes ölteni, és örvényszerűen oly annyira magába szívja az elszenvedőjét, hogy annak, az esetek többségében, semmi esélye nem marad a megsemmisülés érzésével szemben. Szubjektíven, az intenzív félelem mellett a személy úgy érzi, hogy szívinfarktusa van, vagy agyvérzése, és meghal, összeszorul a torka, gombócot érez a torkában, gyomrában, mellkas szorítást, úgy érzi megfullad, alig kap levegőt, levegő után kapkod, szíve pedig egyre gyorsabban ver, felszökik a vérnyomása, izzad, remeg, szédül, érzi, hogy elájul, hogy a semmibe zuhan vagy elveszi eszméletét, a kontrollt, úgy érzi megbolondul. Érthető is, hogy ilyen esetben az ember azonnal rohan a sürgősségi szolgálatra. És rohanjon is abban az esetben, ha először van pánikrohama, mert a szívinfarktus, asztmás rohamok, pajzsmirigy túlműködés, akut hasnyálmirigy gyulladás, egyes agydaganatok, mellékvese daganatok képesek pánikroham jellegű tünetekkel jelezni, hogy testünk működésének egyensúlyában zavar keletkezett, ezért ezeket ki kell zárni.

Tehát, pánikroham esetén, több szinten, párhuzamosan, egymást felerősítve zajlanak az események, éspedig: gondolati, érzelmi és testi szinten. Míg érzelmi szinten az illető megtapasztalja az intenzív félelmet, gondolati szinten a gondolatok kavalkádja olyan borzasztó, félelmetes realitást teremtenek meg, hogy a test nem is tud másképp reagálni rá, minthogy készenléti, védekezési és menekülési üzemmódban működjön, ami abszolút normális reakciója a testünknek intenzív veszély, fenyegetés fennállásakor.

A baj ott kezdődik (baj alatt az életminőség romlását kell érteni), amikor már a viselkedés szintjén is elkezdenek érvényesülni és életre kelni egyes viselkedésminták, ugyanis az, akinek már volt pánikrohama elkezd félni egy újabb roham megjelenésétől, ezért gyakran elkerülő magatartást kényszerül megtanulni, hogy védje és biztonságban érezze magát: nem megy ki emberek közé vagy képtelen akár a munkahelyére is elmenni, főleg ahol sokan vannak, nyílt vagy zárt terektől is óvakodik, beszélgetési témákat kerül, limitálja emberi kapcsolatait vagy ellenkezőleg, ráakaszkodik valakire, hogy sose legyen egyedül, ha jelentkezik a roham, állandóan a pulzusát nézi, hogy biztos legyen, hogy abban, hogy dobog a szíve, minden szokatlan testi érzésre fokozottan odafigyel, stb. Ez sajnos előbb-utóbb elidegenedéshez, izolációhoz vezet, és fenntartja a folytonos félelem, bizonytalanság érzését.

De mit tehetünk roham esetén? Hát, a pánikrohamokban szenvedő emberek többsége arról számol be, hogy semmit. S ez így is van, hiszen a három síkon (testi, érzelmi és gondolati síkon) annyira intenzív, magával ragadó és a személy számára valóságos történésekről van szó, ami képes abban a pillanatban minden reális érvet, magyarázkodást vagy megnyugvást nyújtó eszközt ideig-óráig érvényteleníteni.

Ezért, farkasszemet a pánikrohammal rohamon kívül kell nézni. És ilyenkor nemcsak nézni kell azt a farkasszemet, hanem „látni” is kell azt. És ahhoz pedig, hogy valamit tisztán lássunk magunkkal, életünkkel („farkasszemünkkel”) kapcsolatban, szükséges valamilyen távolságból figyelni azt, ebben az esetben egy biztonságos távolságból, tehát akkor, amikor nincs jelen a roham. Így meg tudjuk vizsgálni, hogy mi zajlik pontosabban bennünk, gondolataink között, érzelmeink között, még roham előtt, fel is fedezhetjük, hogy melyek azok a gondolatok, érzelmek, érzetek, élethelyzetek, emlékek esetleg, amik a roham kiváltásában hozzájárulnak, ezek megértésével, újraértelmezésével új, kevésbé félelmetes perspektívát kaphatunk.

Légzésgyakorlatokkal, relaxációs technikákkal, meditációval szabályozhatjuk gondolataink és érzelmeink kavalkádját, felfedezhetjük testünk működését, reakciókészségét, sőt meg lehet tanulni elfogadni testünk reakcióit is. Az ezzel kapcsolatos aktív munka, gyakorlás, és sikerélmény hozzájárul a kontroll visszaszerzéséhez, és fantasztikus erőforrásokat is felfedezhetünk és aktiválhatunk magunkban, amelyeket roham esetén hasznosíthatunk (az önmagunkba fektetett munka mindig visszatérül).

Ahhoz, hogy farkasszemet nézzünk a pánikrohammal és azt úgy kezeljük, hogy ne teperjen folyton a padlóra, lehet, hogy ideig-óráig segítségre lesz szükségünk, amíg megszelídül bennünk az a farkas, amelyiknek a bőrébe bújtunk és marcangolja életünket. Csoportterápia, egyéni terápiás ülések vagy bármi, ami segíthet ebben, jól jön, nem kell megvetni.

Bátorság, van remény és lélegezzen – mélyen, nyugodtan, erőteljesen, mint a farkasok!

dr. Birtalan Katalin
Elmegyógyász szakorvos
Szupervízió alatti pszichoterapeuta
Elérhetőség: birtalankatalin@yahoo.com

Ha érdekelnek további cikkeink, szeretnél meglepetés kedvezményeket iratkozz fel hírlevelünkre!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.