Amikor egy veder hideg kútvízzel öntöztek


locsolkodas

Húsvét hétfő van, jár még valaki locsolkodni? Bevallom én már rég nem, viszont úgy látom másoknál még él a hagyomány. Tünde és Marika is belelendült az ünnepbe, ne hagyjátok ki az írásaikat.

Lakó Péterfi Tünde – szö tröjászkö toc mághjiári!

Lako-Peterfi-TundePersze, hogy pont ma éjjel nem tudtam aludni. Ráadásul kiderült, ezt azt még nem szereztem be. Tréning nadrágot rántottam, felpattantam a biciklim nyergére, s usgyi boltot keresni, ahol pótolhatom a hiányosságokat. Nem volt nehéz dolgom, csak a májusban ünneplőknek lesz szabad a húsvét…

Végig olyan érzésem van, mint aki át táncolta az éjszakát, szédelgek a pénztárnál, a kisasszony persze most is ráér, figyelembe se veszi, hogy fizető vásárló érkezett, nyugodtan megbeszéli az üzlet másik végében lazsáló kolleganővel a tegnap esti sorozat történéseit. Végre felém fordul, s csigalassúsággal elkezd pötyögni a régimódi pénztárgépbe. Csakazértis rávillantom fáradt mosolyomat, és kissé túl hangosan kívánok neki szépjónapot.

Hazaérek, s ledobom a sáros hacukáim. Nem, nem hempergőztem a pocsolyákban, de akadt néhány autós polgártárs, aki azt gondolta elég a 4-5 centi, hogy elférjen száguldó járgányával mellettem, s valószínű úgy gondolta, hogy direkt jólesik majd az a kis sárlé, amit rámspriccel a nyárigumijával. A kazán haldoklik, jéghideg vízzel zuhanyzom, közben arra gondolok, hogy talán hamvasabbá válok általa. A meleg úgyis elálmosít…

A karikák a szemem alól kiindulva a térdemet verdesik, smink már nem is kell, olyan feketék. Teszek egy halvány kísérletet, némi rúzst dobok fel, harmatosnak korántsem mondható ajkaimra, de szélsebesen letörölöm, megijedek a hatástól. Azért mégsem akarom halálra rémiszteni kedves locsolkodó barátaimat! Közben hallom, hogy a lift fel-le jár, s halkan fohászkodok, hogy az én kertészlegényeim később jöjjenek, előbb magamat locsoljam életre, na persze, csak azért, hogy könnyebb dolguk legyen.

A damasztabroszt elfelejtettem kivasalni, jut eszembe, miközben egyik szoknyát és nadrágot a másik után rángatom fel magara, majd le, mert vagy kihíztam, vagy rövid lett ( te jó ég, hosszába is hízok???)… Kényelmes nadrág, s icipicit elegáns blúz mellett döntök, fél kézzel még a fülbevalómat próbálom bedugni, a másikkal a rahátoskalácsot szelem. Csodák csodája, készen vagyok, az asztal terítve, pirostojások a tálkában, gondosan alulra rejtettem a repedtebbeket, behozom a köményespálinkát, a bort és a sört. Az utolsó simításokat végzem, gondolok egyet, kibontom a vörösbort, ne akkor kínlódjak, mikor itt a vendég. Csavarom, csavarom azt a makacs dugót, de nehezen mozdul, de egyszerre csak úgy kiszalad, mint a vajból a kés (vagy az beleszalad?) , jön utána a piros nedű is, és rubinvörös pettyek díszítik a nemrég még hófehér abroszt, no meg az elegáns blúzom. Csengetnek. Egy életem, egy halálom, kinyitom. Mosolyt erőltetek fagyos ajkaimra, és vihogva válaszolok a gázszerelőnek, aki ma, húsvét hétfőjén szeretné ellenőrizni a kazánt. Ortodox az eszemadta… Azért megkínálom egy pohárkával, s lám, elfogadja… Magamnak is töltök, és jól elbeszélgetünk, a harmadik pohár után már együtt váltjuk meg a világot, s amikor megérkeznek az igazi locsolóim, már egész felfokozott a hangulatom. Nagy magyar-román testvériesség születik a nappalimban, és most abbahagyom az írást, mert azt hiszem éhesek a vendégeim… Vagy álmosak? A gázszerelőnek erősen lefele kókad a feje, miközben dünnyögi: szö tröjászkö toc mághjiári!

Mihály Mária Ibolya – Tisztuljunk meg s fogadjuk szívünkbe Jézus Krisztust!

Mihály Mária Ibolya“Errefele jöttömben Tapsifülest láttam,
Tyúkanyóval piros tojást, festegettek párban.
Úgy hallottam te is kaptál, nem is egyet, százat.
Nem vagyok én nagyigényű, adjál mondjuk hármat!”

Pajkos kis versike Varsás Frigyes szerzeménye. A kisebbik fiam verse. Milyen jó is volt, amikor még ebben (is) hittem.

Nyúl festi a tojást Tyúkkal,
nekem is adnak egyúttal.
Öt évesen ezt gondoltam,
Nyuszi koma megfontoltan,
Festeget a Tyúkanyóval,
Piros tojást száz akóval.
Aztán ahogy cseperedtem,
leveleket szedegettem .
Szebbnél szebbet tojásdísznek,
találtam is talán tíznek.
Levélmintást festegettünk,
Jóanyámmal nevetgettünk.

Ez meg már az én szerzeményem. Talán rímel is …?! 😀 Folytatásra nem volt ihlet… vagy lehet ebben sem volt…:D

Húsvét… A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe! Jézus Krisztus feltámadását ünnepli a világ. Negyven napi böjt után most kerülne először sor, hogy húst együnk. Azon gondolkodtam, hogy vajon van aki betartja a nagyböjtöt negyven napig? Nagypénteket legalább igyekszünk. De ebben a rohanó, semmit nem ismerő, hanyag, feje tetejére állt világban, szerintem nagyon kevés ember, éli meg és tartja be a húsvéti időszak minden részét. Egy emberre emlékszem, hogy ezt megtette az én környezetemben. A szeretett nagyanyám. Ő böjtölt, tojást hajnalban festett, fenyőág volt kapuján, s nem kölnivel öntözte meg hajdani nagyapám, hanem egy veder hideg kútvízzel. Templomba ment, imádkozott, lélekben megtisztult. És ez így volt jó, így volt meghitt. A locsoló gyerekek nem lesték, hogy hány lejt kapnak, örvendtek a tojásnak, kalácsnak. Manapság a hagyományokból megmaradt a tojásfestés, locsolkodás…s azzal nagyjából le is zárta a XXI. század embere az ünnepet!

Úgy érzem jó volna lassítani, visszatérni a hagyományokhoz, a hithez. Éljük meg, érezzük az ünnepet. Azt, hogy mit jelent. Nem csak Nyuszit, s locsolkodást. Jézus értünk halt meg a kereszten, harmadnapra feltámadott , megváltott minket! Nem vagyok én elég ahhoz, hogy a hit, a kereszténység szemszögéből beszéljek a Húsvétról. Menjünk el az Isten házába, hogy ott hallgassuk a Szentírást, a prédikációt. Tisztuljunk meg s fogadjuk szívünkbe Jézus Krisztust! Áldott feltámadást , boldog ünnepet kívánok mindenkinek!