Napról napra érzem, hogy nem bírok már ebben a városban élni


Napról napra érzem, hogy nem bírok már ebben a városban élni. Ezt soha nem gondoltam volna magamról, én, mint tősgyökeres marosvásárhelyi!

26-os-busz

Délután negyed négy. Közel egy órája állok a 2-es poli buszmegállóban (ami, azért egyezzünk meg, nagy közszállítási csomópont a városban), éhesen és időveszteségben szenvedve, azzal a céllal, hogy “hamarabb” hazaérjek. Azért nem indultam el gyalog, pedig gyönyörű idő van, mert úgyis menetrend szerint jön a 26-os busz (reméltem optimistán). Gyalogolni pedig nincs időm. A szinte egy óra alatt EGY OLYAN BUSZ SEM JÖTT, ami bár kicsivel is közelebb tudott volna vinni otthonomhoz (Kárpátok sétánya). Bocsánat, elment három maxi-taxi, ami rendesen ki volt kerekedve a sok embertől, akik nem azért néztek ki az ablakon, mert jól esik, hanem mert oda voltak nyomva. Ennyit a közszállításról…

Mit csináljon az ember?

Taxira nem fizetek, nem annyira sürgős a helyzetem, és amúgy is, van ingyenes buszbérletem. Sajnos már csak egy évig (mesterképzésen vagyok). Ilyen körülmények mellett pedig legyen is ingyenes, hallod-e?

Autóval nem járnék, fel van túrva a város fő útjainak csomó szakasza, ugye, káosz van az egész városban, s amúgy sem tudnám megengedni magamnak minden nap, mert, ugye, nem levegő hajtja, és pályakezdő fiatal vagyok, azt hiszem ezt nem kell tovább magyaráznom. Hja, meg nincs parkolóhely. Sehol.

Bicikli? Kizárt! Életveszélyben érezném magam itt elindulni, nekem mint “amatőr” biciklisnek, mert ugye nincs semmi bicikliút.

Még gyalog sem kívánatos a Bolyai utcán például végigmenni, ahol sokszor az út szélére rekedsz, ahol meg munkások dolgoznak, mindenik utánam füttyent és “csodálatos” bókokkal illetnek.

Azt hiszem, minden lehetőséget kiaknáztam. Repülőm nincs és sajnos teleportálni és repülni sem tudok (csak néha álmomban).

Napról napra érzem, hogy nem bírok már ebben a városban élni. Ezt soha nem gondoltam volna magamról, én, mint tősgyökeres marosvásárhelyi!

Egy idő után már nem tudod mellőzni ezeket, nem tudod rendesen értékelni a jó kezdeményezéseket, mert alig vannak. Főleg, ha olyan a munkahelyed is, ahol első kézből találkozol ezekkel a problémákkal. Pedig rohamosan fejlődik a színházunk, új kezdeményezések bukkannak fel e téren, a filharmónia jobbnál-jobb koncertekkel örvendeztet, virágzik a könyvvásárunk, az Alter-native filmfesztiválról meg a TIFF-ről nem is beszélve. Ez csak néhány példa a rengeteg kulturális esemény sorából, melyek egyre gyakoribbak. És megmondom őszintén, egyszerűen nem tudok tiszta szívemből örülni nekik, mert lenyom ez a napi hercehurca, tragikomédia.

DE van piskóta dögivel, hálistennek, és még lesz, mindenhol! Meg csípős köd. Meg zsiráfunk az állatkertben, hja és Európa Kulturális Fővárosa címre pályázunk!
Azt hiszem efféle érzésekkel nem vagyok egyedül.

Egy olyan generációt képviselek, akik nem tudnak betokosodni és beszürkülni a hétköznapokba. Nem tudnak belenyugodni minden igazságtalanságba és a baklövésekbe, amelyek oly gyakoriak a közvetlen környezetünkben. Innováció, fejlődés, továbbképzés, kreativitás, találékonyság – ezek a 20-as, 30-as fiatalok célkitűzései, tulajdonságai. Fejlődni akarnak, alkotni, munkájukkal kicsit is jobbá tenni a világot. Mekkora klisét írtam, ugye? Ilyenkor megkérdik a trónon ülők vagy az egyszerű polgárok (tisztelet a kivételnek), hogy: “nos, tessék, hol vagytok?” Itt lennénk, arra várunk, hogy meg tudjunk nyilvánulni, ha teret adnának és keretet erre. Ezek után pedig csodálkozunk, hogy minden fiatalnak az az elsődleges célja, hogy miután elvégzi az egyetemet, külföldön kamatoztassa tudását és képességeit, mert ott legalább értékelik. Ha meg nem szakmán belül, akkor legalább világot lát, civilizált környezetben él és pénzt gyűjt a jövőjére (itthon ugye nem igazán tud)… Nos igen, így repülnek el a “madarak” városunkból.

Hazaértem, jött a 26-os, egy menetrendtől teljesen eltérő időpontban.
Legalább jobban esett az ebéd… Mert megszenvedtem érte…

Túl nagyok lennének talán az elvárásaim??!

Forrás: Avram Izabella/Transindex.ro

Ha érdekelnek további cikkeink, szeretnél meglepetés kedvezményeket iratkozz fel hírlevelünkre!


4 thoughts on “Napról napra érzem, hogy nem bírok már ebben a városban élni

  1. Szabo Zsuzsanna

    Szerintem nem azert vandorol el barki a varosbol, mert nem jon a 26os….de azt elhiszem, hogy ez az utolso csepp a poharban. Teny az, hogy ugy ossze-vissza van turva a varos, hogy nagymamam pityokafoldje mikor egigmegy a vaddiszno csord emellett autopalya. Teny, hogy sokan a varosbol a wcre is auyoval mennek, teny, hogy nincs parkolohely, tombhazak kozott sem, napkozben, mert tobb az auto mint az ember a varosban…azaz, vannak olyan csaladok, akik 2, sot 3, esetleg4 autot is tartanak…mert ugye majd felno majd egyszer az a dog kolok, hiaba most 3 eves, es akkor kell nekii az a 3ik vagy 4ik auto….na me amugyis, hogy lehetek olyan trampli, hogy ugy kepzelem, hogy egy autoval lehet varosban is jarni s latogatoba menni falura…pfuj…engem az meg nem is idegesit, hogy 7kor el kell induljak, hogy a Bodoni ut kornyekerol a foter felso felere, a forradalom utcaba beerjek 8ra dolgozni….loholva, mert foteren leszallok a 23asrol es onnan futaaaas….mar nem azert, jot tesz a testmozgas, na meg mialatt rohanok munkaba nem is fazom….vagy, hogy a tegnap este nem jott a 23as…40 percet vartam a foteren, meg ez sem zavar. Megfazom, ez van, beszedem a gyogyszert megyek tovabb….a gyerekem mas neveli, mert reggeltol estig nem vagyok itthon..mindenki ebben a cipoben van…megoldom…. hogy minden ki van piskotazva, a fak megcsonkitva( varosszepites celjabol persze….mi bunkok, nem tudjuk, hogy kell megnyirni egy fat csak pofazunk)…s mindez annyira ertelmesen megoldva, mint valyogfalon a diszperzit…megveztbis lenyelem. Csak azt nem ertem, hogy mindez mire jo, ha mikor a sajat vagy gyerekem jovojebe probalok belepillantani, automatice utpler a boges, s felek a pillanattol amikor majd megkerdi milyen palyat valasszon, mert nem fogok tudni valaszolni. Igaz, 3 eves, meg van jo 12-13 evem….de oszinten, az nem sok ido. Engem semmi nem idegesit, a buszjarat sem, a fak sem…engem az idegesit, hogy egyetemi varos vagyunk, van millio egy felsooktatasi opcio amit a frussen erettsegizetteknek ajanlunk….de munkahely sehol. Aban a pillanatban, amikor meg tudja a varos tartani a frussen vegzetteket, akik almaikat szorongatva kilepnek az egyetemrol, akkor megigerem nem fog kesni a busz, mert ott fog dolgozni egy-ketto, nem fogjak megcsonkitani a fakat, mert itt vegzett kerteszmernok fogja vezetniba munkalatokat es ha megfazunk a futkoraszas kozben lesz orvos aki kezekest felirjon. Es lesz amit mondjak a fiamnak, mi legyen ha nagyvlesz

    Válasz
  2. Noémi

    A tegnapelött is vártunk a barátaimmal a 44-es buszra és 1orára rá érkezett. Nem értem akkor minek van ki irva akkor a program. ?? !!!

    Válasz
  3. megszallott

    Ezt itt a igazi műbalhé! Szegény leányka, egy egész órát kellett várjon a buszra. Közben elment három! maxitaxi, de ő nem ült fel, mert sokan voltak rajta. Ez már a kényesség, és elkényeztetteség netovábbja. Bezzeg a nyugdíjas néniknek nem esik le a gyűrű az ujjukról, attól hogy felülnek egy tömött maxitaxira. Mehetett volna a leányzó gyalog vagy maxitaxival, de ő inkább küld egy levelet az újsághoz, hogy milyen csúnya dolog, ha a busz késik. Az, hogy a város fel van túrva, és a közlekedés nehézkes, az amúgy eszébe sem jut. 32 éves vagyok, de már most azt gondolom, hogy ez a generáció el van lőve, tisztelet a kivételnek. Nem ismerem a lányt személyesen, de azt gondolom, hogy előbb magából kellene kigyomlálnia a hibákat, mielőtt éhenhal a kettespolinál!

    Válasz
  4. E

    Én már rég nem vagyok ott, de megérzésem szerint amíg Florea van ott addig a Siletina azt csinál amit akar. Így van ez az elejétől fogva.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.