Elhunyt Lohinszky Loránd


Életének nyolcvankilencedik évében, rövid, de méltósággal viselt szenvedése következtében elhunyt Lohinszky Loránd színművész. (1924. július 25., Kolozsvár – 2013. június 22., Marosvásárhely)

lohinszkyAz erdélyi színjátszás nagy mestere, akit a közönség úgy zárt szívébe, mint Trepljov (Csehov: Sirály), Görgei Artúr (Illyés Gyula: Fáklyaláng), Ványa Bácsi (Csehov: Ványa bácsi), Mobius (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok), Darkó (Nagy István: Özönvíz előtt), Őrnagy (Örkény István: Tóték) Bolyai Farkas  (Németh László: A két Bolyai), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája), Prédikás (Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért), Lear (Shakespeare: Lear király), Szervét Mihály (Sütő András: Csillag a máglyán), Rica Venturiano (Caragiale: Zűrzavaros éjszaka), Dr. Bálint Ákos (Székely János: Irgalmas hazugság), Manó (Sütő András: Az álomkommandó), George (Albee: Nem félünk a farkastól), Ill (Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása), és még számos jelentős szerep alakítója, több mint ötven éves karriert hagyott maga mögött. 1950-ben, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első végzett évfolyamán szerzett oklevelet Kolozsváron. Azonnal a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött, ahol példaértékű, nagyszerű pályafutást élt meg. Társulatához karrierje során végig hű maradt, miközben életművét vendégjátékok, rendezések és jelentős hazai, valamint anyaországi filmszerepek is gazdagították: Udvardi (1972, Nincs idő), István (1974, Holnap lesz fácán), Török János (1976, Apám néhány boldog éve), Páter gvárdián. (1992, Ábel a rengetegben), Lukács (1996, Retúr). 1954-től a Marosvásárhelyre áthelyezett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként segítette számos színésznemzedék kibontakozását.

Úgy élt, ahogy csak a karizmatikus emberek, a nagy művészek tudnak élni, akik számára mindennél fontosabb az emberi méltóság és a művészi hit. Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, melyek közül a legjelentősebbek az ÉRDEMES MŰVÉSZ TITULUS – 1964., A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE – 1995., A MAGYAR MŰVÉSZETÉRT EMLÉKÉREM – 1996., UNITER ÉLETMŰDÍJ – 2000., DÍSZDOKTORI CÍM, NEMZETI SZÍNHÁZI ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM, BUKAREST – 2005., ROMÁNIA CSILLAGA, TISZTI FOKOZAT – 2005.

LOHINSZKY LORÁND emléke előtt kegyelettel hajt fejet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közössége, mindkét intézmény saját halottjának tekinti.

Temetéséről később történik intézkedés.