Vasárnap, 2013 április 14-én, 17:00 órakor ismét villámcsődület lesz Marosvásárhely főterén, a fák védelmében. Immár tarthatatlan a helyzet, városunk hangulatos parkjait, árnyas utcáit barbár módon tönkreteszik, azzal, hogy megcsonkítják, kivágják az egészséges fákat. Teszik ezt olyan emberek, akik nem szakemberek! Mi, civil polgárok is látjuk, hogy ez nem a szokásos karbantartása a fáknak! Kérünk mindenkit, hogy álljon ki a fákért! Tegyük meg azt az erőfeszítést, hogy kisétálunk a főtérre, és megölelünk egy fát, ezzel jelezve, hogy fontos nekünk városunk tiszta levegője! Ne nézzük tétlenül a rombolást!
Tóték alatt, az aljban
kidöntik az akácot,
mely legmesszebbre látszott.
Kérdeztem, hogy mi baj van,
szegény fa mért lakol,
hibás-e valahol
és szívemet ütötte
a favágók szava:
kútgémnek kell a fa.
Tavasz van körülötte,
sugárzik rá az ég,
száz évig állna még
lombot, virágot ontva
és zengetné naponta…
a legszebb madarat…
de mostan persze, persze,
tövére csap a fejsze
és csak a csonk marad.
Ledöntött, összerugdalt
sudarát elviszik,
itatja majd az udvart
s ő maga nem iszik,
robotban elgyötörve
néz le a kútgödörbe,
nyöszörgős, görbe, rút,
aszott, fekete rúd.
Jaj, régi, régi bánat
hogy dőlni kell a fának,
hogy ég felé mutatni,
lombot, virágot adni,
dalolni nem elég.
Konyhára hasznot úgy hoz,
ha odaáll a kúthoz,
vagy üst alatt elég.
Végzet sikolt belőle,
mikor recsegve dől le.
Nadányi Zoltán: Az akácfa halála
Lakó Péterfi Tünde/Ne vágj ki minden fát
