A fa él, a fa mesél, a fa örök olyan mint játék, mely időtlen idők óta létezik. Játék nélkül nincs élet. Ritka az az ember aki felnőtt korban is ne szeretne játszani, mesét olvasni, fantáziálni. A játékon, a mesén keresztül maradunk örökre gyermekek. És úgy gondolom, csak akkor leszünk igazán boldog felnőttek, ha szívűnk mélyén megmaradunk gyerekeknek.
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
Történt néhány éve, hogy a padláson kutakodva rátaláltam az én jó öreg, megkopott játéktároló ládámra. Amíg leporolgattam, újra ott állt az én gyermeki énem, éreztem az illatokat, amik akkor vettek körül, mikor a ládából előszedett játékokkal játszodtunk, hallottam a hangokat, a gyerekzsivajt, láttam a szűnni nem akaró játékos kedvünket. És akkor rájöttem, hogy mennyit is jelentett nekem ez a láda. Fájának minden szálkájába ott volt a mese és az emlékek. Minden karcolatába ott volt egy történet.
Ezen emlékek hatására született meg az első festett kincsesládám. Méretileg ezek kis helyet foglalnak el, ezért könyebb a gyerekeknek magukkal cipelni, hurcolni őket. Elrejteni a legféltettebb kincseket. Személyes varázsa, hogy a kis tulajdonosnak rákerül a neve, kedvenc mesehősse, általa kedvelt színvilág.
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
Igazi kihívásnak számitott, amikor felkértek az első nagyobb méretű játéktároló vagy az én megfogalmazásomban meseláda elkészítsésre. Általában szabad kezet kapok ezeknek az elkészítsésében. Esetleg a kedvenc figurák megjelennek rajta, de a színvilág az összehangolás az én munkám. Fontosnak tartom, hogy minnél színesebb, minnél élénkebb, minél fantáziát megmozgatóbbak legyenek. A gyerekek nagyon szeretik a színeket. Számtalan fényképet kaptam emlékbe, amint a gyermekek figyelik, felfedezik, rácsodálkoznak. Amikor szabad utat kapok a láda elkészítséséhez, szeretek valami olyat alkotni, amit majd szeretettel fogadjanak a gyermekek, és ami csak az ővék legyen. Nincs sablon, nem egyformák, mindegyik más és más… Színessé varázsolja őket a mesekastély, a madárkák, a nyalokafák, a napsugár, a mesevonat, a gombaházak, az elvarázsolt erdei kunyhok. De néha megjelennek rajtuk az erdei állatok, manok s mondhatnám határ a csillagos ég. Mert itt csak a képzeletünk szab megálljt.
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
Készültek már a „Magyar népmese” szereplői, jelegzetes figurái alapján is meseládák. Ezek is pontosan olyan gondolsan vannak megálmodva, és elkészítve. És szívemből remélem, hogy tudják majd a gyermekek, nemcsak a meseszereplőket, hanem az ők meséjüket is. Mert nagy kincsek ám, ezek a mesehősök. De talán csak felnőttként jövűnk rá, hogy mennyire is fontosak ezek a szereplők. Én hiszek a mese fontosságában. Hiszem, hogy tanulhatnak belőle, és azt is, hogy még mi felnőttek is tanulhatnánk belőle, hogyha néhanapján a kezünkbe vennénk azt. Tudom, hogy olyan sok a hasonlóság bennünk mindennapi emberekben és a Csillagszemű juhászban, Király kis Miklósban, a szegény emberben, a rókában. De a mezeinyúl és sündisznó meséjében is önnmagunkra ismerhetünk…
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
És végezetűl… szívemből remélem, hogy egyszer majd ezek a meseládák is olyan ütőttek, kopottak lesznek, mint az enyém. Hogy a tulajdonosukban, gyermemekeiben, vagy unokáiban éppen olyan emlékeket fog felidézni, mint bennem. Mert a fa él, és a mese is él míg ember van a főldön. Hagyjátok hát, hogy meséljenek. Végezetül Kosztolányi Dezső íronk versével fejezném be a gondolataimat:
Fotó: Antal-Váradi Judit-Anna
A játék
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
Csodaszép és csodajó,
Nyítható és csukható,
Gomb és gömb, gyöngy és gyürű.
Bűvős kulcs és gyertya lángja,
Színes árnyék , ördöglámpa.
Antal-Váradi Judit-Anna – Sweet Home Decoration
Email: sweethomedecoration@yahoo.com
