Amint szép magyar anyanyelvünk is nagyon szépen és egyszerűen mutatja a választ, egy belső erőforrás nem más, mint az ERŐ forrása. Arról a belső erőről van szó, ami éltet, amelynek segítségével nehéz helyzetekben meg tudjuk állni a helyünket, az az erő, amely egyben lelki fejlődésünket és gyógyulásunkat is szolgálja.
A mindennapos rohanásban nem is igazán figyelünk arra, hogy milyen képességek, belső lehetőségek mozgatnak mindennapos kihívásainkban, céljaink elérésében, mert vannak olyan erőforrásaink, melyek már automatikusan működnek, rutinos helyzetekben nem igényelnek különös odafigyelést, de viszont bőven akad az életben olyan helyzet is, amikor, nagyobb energia befektetésre van szükségünk, ahhoz, hogy az egyensúlyt fenntartsuk, helyreállítsuk, és további egyéni, megismételhetetlen tapasztalatoknak és élményeknek örvendezhessünk. Ilyenkor szemügyre kell vegyük, hogy milyen jellegű és minőségű energiára van szükségünk, mit is tudnánk befektetni önmagunkba, mindazokba az élethelyzetekben, amit az élet megkíván tőlünk, ahhoz, hogy újabb erőforrásokkal tehessük gazdagabbá önmagunkat és élet megtapasztalásunkat.
Belső erőforrásunk lehet a nyitottságunk, elhatározásunk, akaratunk, türelmünk, kedvességünk, a lelkesedés, a szenvedély, a bátorság és őszinteség, a bizalom, hála, optimizmus, alázat, kíváncsiság, gyengédség, kreativitás, az a képességünk, hogy megértsünk másokat vagy saját magunkat, hogy meg tudjuk nyugtatni, vigasztalni magunkat, az a képességünk, hogy átlássunk bizonyos dolgokat, érzelmeink, érzéseink. hitünk, intuíciónk, szeretetünk, tiszteletünk az élet iránt, stb. Emlékek, értékek, melyek szerint élünk egyaránt előkelő, méltó helyet foglalnak el erőforrásaink között. Az erőforrások egyfajta folytonosságot, rugalmasságot is biztosítanak belső megtapasztalásainkban. Erőforrásunk lehet a baráti társaságunk, a család és személyes kapcsolataink.
Ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk és aktiváljuk belső erőforrásainkat először is el kell látogassunk a FORRÁS-hoz önmagunkban. Ha pedig a forrÁS kiapadt, ott bizony ÁS-ni is kell, néha verítékes munkával, néha csupán a forrás időnkénti „meglátogatása”, „megtisztítása” lehetővé teszi, hogy bármikor merítkezhessünk belőle, ahányszor szükségünk van egy kis plusz életerőre. A kiapadt forrás arról beszél, hogy valami gátat szab belső erőforrásaink hozzáférésében, ilyen gátak lehetnek félelmeink, alacsony önbecsülésünk, téves berögzött gondolatmintáink, egy betegség, fájdalom, reménytelenség, kilátástalanság, stb. Ezek többé-kevésbé útjában állnak az ERŐ és élet természetes áramlásának. Az erőforrásainkban és személyes forrásunkban az a csodálatos, hogy még arra is van erőforrásunk, hogy a kiapadt, megrekedt forrásban újra biztosítani tudjuk az élet természetes körforgását. Ezek a rejtett erőforrásaink. Ezeket feltárni, felfedezni és birtokba venni nagy ajándék lehet.
Egy erőforrás akkor válik igazán erőforrássá, amikor azt tudatosan használjunk is, magunkévá tesszük, birtokoljuk, élünk vele, mert egyébként csak sima jellemvonás, tulajdonság vagy ideál marad, amit magunkról elmondhatunk, ha valaki megkérdi, hogyan írnánk le magunkat.
Belső erőforrásaink feltérképezése és tudatosítása egy kihívásokkal gazdag kaland, ami mint minden belső munka, melyet önmagunkkal végzünk: meghálálja önmagát. Amikor erőforrásaink megismerésébe és tudatos használatába fektetünk energiát, úgy tesszük azt, hogy ebből szeretteink, embertársaink is hasznot fognak húzni, sőt, automatikusan megszületik bennük is az igény, hogy saját erőforrásaikat megéljék.
„Léteznek dolgok, amiket tudtok, de nem tudjátok, hogy tudjátok. Amikor tudni fogjátok azt, amit nem tudtok: meg fogtok változni.” (Milton Erickson)
dr. Birtalan Katalin
Elmegyógyász szakorvos
