Előző írásunkban a pszichiátriáról olvashattak egy pár szót, most szeretném ismertetni röviden a fontosabb különbségeket a két legismertebb segítő szakma között, a pszichológus és pszichiáter között, és egy pár említést tenni a pszichoterápiáról.
A pszichológia (lélektan) a társadalomtudomány egyik ága, amely az emberi psziché, gondolkodás, viselkedés tanulmányozásával foglalkozik. Célja nemcsak az emberek jóllétével foglalkozni, hanem az emberre jellemző folyamatok megértése, és ez irányba történő aktív kutatási munka.
A pszichiátria az orvostudományhoz tartozik, a mentális, pszichés betegségek megelőzésével, felismerésével, kezelésével foglalkozó szakág. A pszichiáter gyógyszert írhat ki és további szükséges orvosi kivizsgálásokat is végezhet.
A pszichológus pszichológia egyetemen szerzett diplomát, míg a pszichiáter az orvosi egyetem elvégzése után erre a szakra szakosodik. Pszichológussal találkozhatunk cégeken belül, személyiségfejlesztő tréningeken, tanácsadási irodákban, kórházakban, különféle rendelőkben. Pszichológiai kivizsgálást, kiértékelést kérhet a személy maga, családorvos, más szakorvos (például neurológus, pszichiáter), vagy a hatóságok (rendőrség, munkaképességet értékelő bizottság, stb.).
Ezeket olvastad már?
Sokan úgy gondolják, hogy a „pszichológiai tanácsadás” arról szól, hogy a pszichológus konkrét tanáccsal látja el a hozzáfordulót a nehézségeivel kapcsolatban. Pedig, szó sincs tanácsadásról. Ami a valóságban történik az, hogy egy segítő beszélgetés során lehetősége nyílik az illetőnek átlátni valamilyen módon a problémáját és segítséget kap megtalálnia a neki megfelelő megoldást.
A pszichoterápia az a terápiás forma, amely a kliens/páciens és terapeuta között kialakult terápiás kapcsolaton alapszik, meghatározott kereteken belül. Pszichoterapeuta lehet klinikai szakképesítést szerzett és terápiás módszert elsajátított pszichológus vagy valamilyen terápiás módszerben képzett pszichiáter. A pszichoterápiás módszerek tárháza nagyon gazdag lehetőséget kínál (pszichoanalízis, kognitív-viselkedés terápia, szimbólum terápia, integratív pszichoterápia, hipnoterápia, pár- és családterápia, különböző csoportterápiák, stb.), többféle megközelítésből nyújtanak segítséget a személy életvezetési, lelki problémáinak, magatartási zavarainak kezeléséhez és gyógyításához. Arra szoktam biztatni azokat a személyeket, akik pszichoterápiára szeretnének járni, hogy találják meg azt a terapeutát, akivel leginkább együtt tudnak „dolgozni”, mert a pszichoterápia folyamata valójában egy lelki munka, amit önmagunkért végzünk. Itt szeretném azt kihangsúlyozni, hogy nem létezik az a pszichoterápiás módszer, amely bárkit is megfosztana attól a szabadságtól, hogy aktívan hozzájáruljon saját lelke, élete megismerésében, elfogadásában és gyógyulásában.
Hazánkban, még napjainkban is tabu pszichológushoz, pszichiáterhez vagy pszichoterápiára járni, mert az ezekhez a fogalmakhoz kötött előítéletek még mindig nagyon aktívak. Az ember, ha bajban van, először saját környezetében jelenlevő emberekhez, közösségéhez fordul (vagy egy másik végletben, éppen szégyell hozzájuk fordulni, de máshol sem keres segítséget). Ám néhol ezek az összetartó, támaszt nyújtó közösségek egyre gyérebbek, ezért a lelki segítők mindenféle hálózata egyre nagyobb szerepet nyer.
Az egyik legintenzívebb és leggyakoribb félelme annak, aki pszichológussal, pszichiáterrel vagy terapeutával lép kapcsolatba az, hogy „bolondnak” titulálják, és nem fogják sem meghallgatni, sem megérteni. Pedig nem leszünk attól kevésbé emberek, ha életünk során bizonyos életszakaszokban, szerepekben elakadunk vagy elbizonytalanodunk, és külső segítség forrást, egy más nézőpontot veszünk igénybe.
Ellentétben a közhiedelemmel a pszichológus is, a pszichiáter is ember, és nem tud gondolatot olvasni, nem lát be az agyunkba, és tud segíteni, még ha ugyanabban a helyzetben, mint a hozzáforduló személy, nem is volt.
Ha már megfogalmazódott Önben, hogy szeretne valakihez fordulni, akkor tegye meg mindenképpen. Induljon el valamilyen irányban. Nem a segítők hálózata, hanem az Élet segítő hálója úgy működik, hogy amikor elindulunk valami felé (ebben az esetben a segítségkérés felé), abban a pillanatban az a valami (a mi esetünkben a segítség) is elindul mifelénk.
dr. Birtalan Katalin
Elmegyógyász szakorvos
