A spiritualitás és vallásosság hatását a testi és lelki egészségre jó ideig hanyagolta az orvostudomány. Szerencsére, ez napjainkra már változik. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok orvosi egyetemeinek háromnegyedében a hallgatók részt vehetnek a spiritualitás és egészség kapcsolatára vonatkozó előadásokon.
A spirituális és vallásos tapasztalataink (pl. istenbe vetett hit, bizalom, ima, hála, egységélmény, embertársaink iránti empátiás viszonyulásunk, önzetlenség, igazság, stb.) hatással vannak életünkre, hiszen egy olyan érzelmi tapasztalatot biztosítanak, melyek befolyásolja azt, hogy hogyan látjuk önmagunkat és miként éljük meg önmagunkat, mert egy olyan módon határozzák meg az én-t, amely független a fizikai működéstől.
Spiritualitásunk, vallásosságunk olyan erőforrás lehet a számunkra, ahonnan erőt, támaszt meríthetünk nehéz helyzetekben, vagy bátorítást kaphatunk olyan dolgok végrehajtásához, amikben enélkül kevésbé lennénk magabiztosak.
Lehet valaki vallásos, anélkül, hogy spirituálisnak vallja magát, és spirituális is lehet valaki, anélkül, hogy vallásos lenne.
A belső béke fogalma, amit átélhetünk, a szorongás, nyugtalanság, félelem hiányán túltesz, képes akár egy interperszonális konfliktus feloldására is, és azt is sugallhatja, hogy tehetetlenségünkben is oltalom alatt állunk.
Azokban az élethelyzetekben, amelyekben egy önző motiváció helyében a mások iránti törődésünket fejezzük ki, ahol teret adunk az empátiás motiváció és viselkedésmódnak, ott jelen van a feltétel nélküli szeretet is. Elfogadni embertársainkat még akkor is, ha úgy hisszük hibáznak, arról szól, hogy saját hibáink fényében szembesülünk mások hibáival. Ez a feltétel nélküli elfogadás, amelyet a szeretet szül és sokkal mélyebb, mint a szeretet maga.
A hála fontos szempont a legtöbb vallási kultúrában és spirituális életben. Vallási és spirituális vonatkozásban, és azonkívül is, a „Mondj IGENt az életre!” üzenetet hordozza magában.
Az ima, imádság, mint vallásos és spirituális élmény egy erős érzelmi töltettel rendelkezik, így képes összekötni gondolati meggyőződéseinket egy spirituális élménnyel.
A spiritualitás és vallás alapkérdéseket intéz az életről, azzal a feltételezéssel, hogy az élet több annál, mint amit látunk vagy megértünk. Minden ember életében eljön az az idő előbb vagy utóbb, amikor számot kell adjon, arról, hogy hogyan vélekedik életről-halálról, önmagáról, a világról. Azok a kérdések, hogy “Ki vagyok én?”, “Miről szól az élet és az én életem?”, “Hogyan nyilvánul meg a külső valóságban mindaz, ami vagyok, és amit én képviselek?”, “Mit hagyok hátra, amikor meghalok?” mind válaszra várnak.
A spiritualitás élő, önismereten és megtapasztaláson alapszik. Az aktív, tudatos spirituális vagy vallásos lelki munka önmagunkban, lelki egészségünk és egyensúlyunk érdekében olyan pszichés erőforrások megelevenedésében és éltetésében segít, melyek, bármelyik mesterséges módszert felülmúlnak.
dr. Birtalan Katalin
Elmegyógyász szakorvos
