Egy kávéházba beszéltük meg a találkozót. A marosvásárhelyi Várban található kávézó kellemes hangulatú, nyugodt szigetnek tűnik, a kinti életet kissé ki lehet zárni. Jól választott a művésznő, ugyanis az ő ötlete volt a helyszín.
Alig ülök le, és veszem kezembe az itallapot, érkezik Kilyén Ilka, beragyogva a termet kedves mosolyával. Energikus, mégis elegáns mozdulattal nyújt kezet. A kacér kis bundasapkát az üres székbe ejti, mellé a táskát is. Barátságos a hangulat első perctől, az egész nap cipelt feszültség megszűnik bennem, finom, közvetlen modorától.
Egy pillanatra beszalad Ritziu Ilka Krisztina, Ilka csodaszép, szintén színész lánya, gyors bemutatkozás, és az Édesanyjával váltott pár szó után távozik is. Miután fény derült arra, hogy a művésznő ismeri nagymamámat, nagybátyámat, és kötetlenül elbeszélgettünk a Tisztviselő-telep egykori lakosairól, csipetnyi nosztalgiával emlékezve meg róluk, rátértem a tulajdonképpeni tárgyra, amiért találkoztunk. Elkezdem életem első riportját.
Lakó P. Tünde: Valahol olvastam, hogy gyönyörű gyermekkora volt. Mesélne erről? Hol született?
Kilyén Ilka: A Mezőségen születtem, az agrármérnök Édesapám soha nem volt a kommunista párt tagja, ezért mindig más-más faluba nevezték ki, gyakran változott a munkahelye. Édesanyám egyszerű lány volt, egy kis faluból, Szentmátéról. Erre a falura mai napig nagyon büszke vagyok. Azt gondolom, annak köszönhető a szép gyermekkor, hogy egyenlő félként kezeltek a szüleim. Csak olyan feladatokat bíztak mindig rám, amivel meg tudtam birkózni, esetleg egy picivel többet. Édesapám buzdított az olvasásra, neki köszönhetően szerettem meg a verseket, a történelmet. Vasárnaponként, mikor a hétköznapokhoz képest kissé nyugodtabban volt együtt a család, rendszeresen megkérdezte, hogy mit olvastam, s hogy, hogy nem mindig eljutottunk a történelemhez, Árpád apánktól Trianon-ig. Édesanyámmal, főként vakáció ideje alatt, sokat ültünk a tornácon, kézimunkázva, dalolva. Élénken él bennem a kép téli estékről, amikor Édesapám petróleum lámpa fényénél ül és felolvas, főként Édesanyám kedvéért. (Mesélés közben a szeme mintha kicsit elhomályosodna, ajkán enyhén szomorkás mosoly).
LPT: A színművészeti elvégzése után (Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia) Tordára helyezték. Román munkás-színház. Mi volt ez pontosan? Amatőrök? Színészkedő munkások?
Kilyén Ilka: (elnézően mosolyog naiv kérdésemen) Nem, dehogy! Nem is tudom, voltak végzett színészek is. Nem akartam oda menni. Alkotmányos és demokratikus jogaimra hivatkoztam, melyet súlyosan megsértettek: alkotmányos jogaimban mert megvonták tőlem a lehetőséget, hogy anyanyelvemen játszhassak, és demokratikus jogaimban mert nem adták meg a választási lehetőséget, pedig, mint kitűnő eredménnyel végzett növendéknek, elsőként lett volna lehetőségem kiválasztani a színházat, ahol dolgozni szeretnék. Elviekben. Végül Sinka Károly, a temesvári színház akkori igazgatója félre hívott, és azt tanácsolta: fogadja el, kislány, aztán megoldjuk, nálunk van hely, elintézzük valahogy. Így fogadtam el, de egy percet sem játszottam Tordán. Hat hónap harc után, végül tényleg átkerültem Temesvárra. Belgrádban éppen emberjogi konferencia zajlott akkoriban, Édesapám pedig az illetékesek tudomására hozta, hogy ha szükséges, akár odáig is eljuttatja az ügyemet, csakhogy azt tehessem, amihez jogom van, amiért tanultam. Temesváron szeretettel fogadtak. Négy évadot töltöttem ott, szép volt. (1978-1982. Szerepei: Utolsó nyár: Valentinya, Csalóka szivárvány: Zsuzsanna, Szerelem: Böske, Salemi boszorkányok: Abigail Williams, Az elveszett levél: Zoe Trahanache, stb.)
LPT: Mikor került vissza Marosvásárhelyre? Nem vágyott, vágyik a temesvári társulathoz?
Kilyén Ilka: A Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál 1982 óta játszom. Visszavágyni… Nem is tudom. Talán az elején. Többnyire nem bánom meg a döntéseim. Mindig sokat mérlegelek a fontos dolgok előtt.
LPT: Volt-e, van-e álomszerep?
Kilyén Ilka: (Egy pillanatra elgondolkodik, de aztán határozott válasz jön) Nem. Bármiben szívesen játszottam, játszom. Mostanában a Rekviem egy házért darabban van főszerepem. ( Rikát, az egyedül maradt nőt alakítja, a betegségtől magatehetetlenné és beszéd képtelené vált apját ápolja, bővebben itt).
LPT: Miben játszik mostanában vagy a közeljövőben?
Kilyén Ilka: Semmiben. Nagy luxusnak tartom, hogy nem foglalkoztat a színház. Szívesen játszanék.
LPT: Milyen jó tanácsot adna a fiatal színészgenerációnak?
Kilyén Ilka: Mivel kalácsot nem tudok adni, tanácsot sem adok.
LPT: Kérem, mondja ki az első öt érzést ami Marosvásárhelyről eszébe jut.
Kilyén Ilka: A kultúra fellegvárává nőtte ki magát a hajdani Flekken-város. Nagyon jó közönsége van a városnak. Marosvásárhely emberséges város. Azaz még emberi léptékű. A hit városa. Itt a templomok tele vannak. Végül, de nem utolsó sorban, dacára 1990 március 19-ének Marosvásárhely a türelem városa is. ( itt bájosan elgondolkodóvá válik az arca). Inkább azt mondanám: reménykedem, hogy Marosvásárhely a magyar öntudat , ugyanakkor a tolerancia , a türelem városa.
LPT: Elhagyná végleg a várost?
Kilyén Ilka: Nem. Eszembe se jutott soha.
LPT: Van-e szabadideje, és ha igen, mivel tölti legszívesebben?
Kilyén Ilka: Mivel jelenleg semmiféle darabra nem próbálok, ezért van szabad időm. Szívesen olvasok. Mostanában újra kézimunkázok, remélem hamarosan sikerül befejeznem azt a pulóvert, amit a lányomnak kötök már négy éve.
LPT: Még egy dologra nagyon kíváncsi vagyok. Hogy csinálja, hogy még mindig ilyen szép, fiatal, csinos?
Kilyén Ilka: (elmosolyodik) Szeret a férjem (Ion Riţiu színművész). Harmóniában élek magammal.
Megköszönöm a kellemes estét és az interjút. Együtt sétálunk ki a kávéházból, karonfogva, meghitten tovább beszélgetve. Amint a cikket írom, és idáig jutok, azon gondolkodom, hogy mi az amit kívánhatnék a művésznőnek? Csak azt, amit a szívem diktál: Művésznő! Kívánok Önnek sok jó szerepet, hosszú, egészséges, boldog életet, szerető férje mellett. És kívánom a vásárhelyi közönségnek, hogy még sok-sok darabban csodálhassa városunk egyik büszkeségét: Kilyén Ilka színművésznőt!
( A művésznő díjairól, szerepeiről valamint a köz érdekében vállalt munkáiról a következő linken bővebben olvashatnak).
Lakó Péterfi Tünde
