A napokban írtam egy cikket. Egy véleményt arról a lányról, aki kirobbantotta a cirkuszt, a kis hajpántjával. Aki állítólag felébresztette sok román honfitársunkban a nemzet és hazaszeretetet. Elmondhatom magamról, hogy nem vagyok szélsőséges. Mindig igyekszem belegondolni a másik fél helyzetébe is. Hogy mit érezhet, gondolhat. Embert látok elsősorban, mindenkiben. Minden tiszteletem azok előtt, akik szeretik a nemzetüket, hazájukat! Jómagam is szeretem! És büszke vagyok a származásomra. De ez a kislány nem haza és nemzetszeretetet ébresztett! Hanem szélsőséges indulatokat! Amin kapva kaptak az arra hajlamos emberek!
Ez az írásom tulajdonképpen nyílt levélnek is nevezhető. Amelyben szeretnék kérdéseket feltenni román honfitársaimnak. És érdekel a válaszuk is. Mindenek előtt el szeretném mondani, hogy az utóbbi két napban megfenyegettek. Nem egy ejnye-bejnyével, hanem keményen. Mocskolódva. Sokat gondolkodtam, hogy reagáljak-e erre. Végül úgy döntöttem, hogy most is őszinte leszek. Véleményem szerint ez a járható út, és minden nemzet számára a legelfogadhatóbb.
Erdélyben született és itt élő, román ajkú emberekhez intézem most a kérdéseim. Emlékeztek a gyermekkorra? Ugye mennyit játszottunk együtt? Átvettünk egymástól szokásokat, dalokat, népi játékokat, a felnőttek finom ételeket készítettek, amelyek ízeit nem ismerjük meg, ha nem egymás mellett élünk. Magyar húsvétkor mi kínáltunk benneteket válogatott finomságokkal, román húsvétkor ti bennünket. Karácsonykor egymásnál kántáltunk. Két nyelven kiáltottuk, a teraszon az újévi jókívánságokat. Sorolhatnám még. Nem kergettetek bennünket Magyarországra, mondván, hogy ott a helyünk, értettétek, azt amit a történelem nem tanított, és mai napig nem tanít: itt a mi hazánk. Viszont mostanában mind többen teszik ezt… Kergetnek, vitatják a jogainkat, kígyót, békát kiáltanak ránk…
Szerintetek normális ami Sabina Elena körül folyik? Nem sajnálni való az a kislány, akit a szülei szabad prédaként odadobtak a szélsőséges politika martalékának? Meggyőződésem, hogy többségetek nem ért egyet a történtekkel! Az nem lehet, hogy egy nemzet java része így gondolkodjon! Ha elolvassátok a cikkeim, látni fogjátok, hogy soha nem voltam senki ellen. Ellenetek sem. Mindig arra törekedtem az írásaimban csakúgy mint a tetteimben, hogy békességben élhessünk együtt. Gondoljátok, hogy halálos fenyegetést érdemlek ezért? Biztos vagyok benne, hogy lesz, nem is kevés, román ember, aki azt fogja mondani: valóban nem szép dolog ez…
Amikor az első fenyegető levelet megkaptam, nem is tudtam mire vélni. Aztán kiderült. Egy szélsőséges oldal kiemelt két részletet az írásomból, és elferdítve közzétette azt, a nevemmel együtt. Tisztességtelen eljárás volt, uszítva ezzel vad, bántó szándékú embereket (?), hogy támadjanak.
Nem fogom ezután sem véka alá rejteni a gondolataim. Nem fogok álnevet használni. Vállalom azt, amit leírok, gondolok, érzek. Vállalom magam. Tudom, hogy egy szabad országban ezt megtehetem. Különösképpen pedig azért, mert soha senkit bántani nem áll szándékomban. Sem románt, sem magyart. És ezt, akinek szeme van látja, akinek esze van, érti.
Végül bemásolom ide a két fenyegetést, amit kaptam.
„Nu tie rusine nesimtito sa denatureazi adevarul? Cine dracu va tine cu forța in tara mea România? Plecați jivinelor in pusta voastra scaboasa si spanzurati-l acolo pe Tokes, O mie de Attila,si tot neamul vostru de criminali sadici. Mihaila Cofariu si Elena Sabina laturi de toti ceilalti romani va vor pune pielea pe sare dacă nu va potoliti. Rusine sa-ti fie ! Aveți grija ce scrieti , vorbiti pe unde umblati si ce zgandariti. Rabdarea este pe sfarsite!!!!!!”
A másik:
„Allooooo !! „D-na secui” aveti ceva cu romanii? Aveti grija ce scrieti in ziarele voastre!! s-ar putea sa ne incitati mai tare …opriti-va … Ungaria va este aproape daca tineti asa mult la tara aceea !!! O sa va urmarim indeaproape !!!
Observ ca-i linge-ti in cur pe „secui” !!! Opriti-va pana nu va fii prea tarziu !!”
Lakó Péterfi Tünde
