Nézem a hírt: hosszú hétvége. Felkapom a fejem, de jó! Lehet menni a szabadba, lehet lustálkodni reggelente, lehet későn feküdni, juhééééé! A dátumokba, az ünnepekbe, nem is gondoltam bele. Azt hittem, hogy megtoldották egy péntekkel a hétvégét. De nem! Hat nap szabad, amibe ott a hétvége is! Hat nap! Hosszabb mint egy munkahét! Merthogy május elseje után jön a román húsvét… Nosza, kössük össze, a majálist, nyilvánítsa az állam hivatalosan szabadnak a köztes két napot! És az állam-bácsi, sitty-sutty szót fogad, meghajlik a nép akarata előtt.
Ennyire jól menne ennek az országnak? Ennyire nem számít két nap kiesés a termelésből? No, hát akkor mulassunk! Mutassuk meg a világnak, hogy nekünk de jó dolgunk van!
Halkan jegyzem meg: a magyar húsvétot nem nyilvánították hivatalos szabadnapnak… Bár fennen hangoztatják az illetékesek: egyenlő polgárai vagyunk az országnak. Csak éppen nem számítanak az ünnepeink, nem számít sok helyen a kétnyelvű felirat… és sorolhatnám, de minek, hisz nyilvánvaló a sok hiányosság. De sebaj! Majd most szabadok leszünk! Mint a madár, hat napon át!
Hiába, na, tudunk élni. Munkanélküliség ide, vagy oda, pénztelenség erre vagy arra, kit érdekel?
Lakó Péterfi Tünde
