Csipkerózsika történetét mindenki ismeri. Neve – történetétôl eltekintve – nem vált a lustaság szinonimájává, az átoktól gyötört királyi sarjat a hôsszerelmes vitéz csókja ébreszti fel öröknek tûnô álmából. A szóban forgó vitéz kalandos útját már kevésbé ismerjük. Ki ô, milyen ember, megérdemli-e, hogy át-, majd elvegye a neki kijáró jutalmat: a királylány kezét és egész Csipkeországot. A marosvásárhelyi Ariel Színház magyar társulatának legutóbbi bemutatója erre keresi a választ. A gyerekeknek írt, de (mint azt a vasárnap délelôtti premier igazolta) felnôtteknek is nagyszerû szórakozást kínáló elôadás mûfajában mesemusical, megvalósításában színház a javából.
A Király István által a Grimm testvérek meséjébôl színpadra írt és rendezett elôadás egyszerû, remekül szórakoztató, szókimondó és igencsak dinamikus produkció abból a fajtából, amely képes lekötni a csöppségek figyelmét egy órán – teljes idôtartamán – keresztül.
A színpadon minimáldíszletet látunk, mesebeli stílben, fantáziadúsan megalkotott bútorzatok és háttérképek váltják egymást, jelezve az idô múlását, a helyszínek változását. Az elôadás erôsségét és gerincét a színészi játék, illetve a jelmezek adják. Van két jó és egy gonosz tündérünk, Csipkekirályunk, Vitézünk, annak a lova, és természetesen egy Csipkerózsánk, aki az adott kort elérve hirtelen a gonosz tündér által elraboltatik és mély álomba szenderíttetik. Ekkor kezdôdik a tulajdonképpeni történet. A lányt nevelô két jó tündér sopánkodását és a király depresszióba hullását követôen megjelenik a vitéz, kinek neve Bátor, és parazsat vacsorázó táltosán (tulajdonképpen egy gyenge, szürke, de annál nagyobb életbölcsességgel rendelkezô gebén) elindul, hogy a lányt visszaszerezze. Útjukat morális tanulságok, szinte állatmesék szegélyezik. A csúf, sötét erdôben a pánik csúcspontjaként megjelenik a gonosz tündér, aki felajánlja, hogy hazarepíti Bátort, lováért cserébe. Bátor bele is egyezik, a gyáva tettet a szinte lóvá tett Ló határozott közbelépése hiúsítja meg. Bátor ráébred gyávaságának minôsíthetetlen voltára, az igaz barátság jelentôségére, így együtt találják meg Csipkerózsát és érkezik a boldog hepiend.
Az elôadás erôsségei közé tartozik, hogy a rendezô ezúttal sem a bábelôadás formáját választotta: a bábszínészek színészként játszanak, általuk a parányi színpad határtalan mesevilággá lényegül. Karakterárnyalásról természetesen szó sem lehet (felesleges is volna), a szereplôk olyanok, amilyennek elképzeltük ôket: a két jó tündér (Gönczy Katalin és Balogh Annamária) jó, a gonosz tündér (Szélyes Andrea) gonosz és cinikus, a király (Cseke Péter) depresszióra hajlamos, Csipkerózsa (Halmágyi Éva) tündérien ártatlan, kedvesen a világra rácsodálkozó, a Bátor vitéz (Puskás Gyôzô) gyáva, a lova (Cseke Péter) pedig… nos, ez esetben a Ló az elôadás kulcsfigurája, ô a bohóc, a titkos tanácsadó, a játékmester és az ész a bandában. Puskás Gyôzô és Cseke Péter olyan párost alkot, amelynek szívhez szóló idiotizmusa néhol könnyesre képes nevettetni az embert, a vitéz földhözragadt gyávasága éles ellentétben áll mind lovának fölöttes intelligenciaszintjével, mind a királyi palota tündérvilágával. Az út számára katarzis jellegû, a végére érve jobb emberként immár meg is érdemelheti azt, amit kiérdemelt. A snittechnikával megoldott, de gyors sötétek alatt, néhol színészi játék által is takart helyszínváltások nem zavaróak, a jeleneteket számos esetben dalbetét köti össze, ahogyan a magvasabb gondolatokat, egyszerû életérzéseket is dalokban közvetítik a játszók. A Király István által írt dalbetétek hol dzsesszesek, hol rockosak, egy esetben még valódi rap-betét is elhangzik a Ló szájából, szövegük egyszerûen, tisztán megfogalmazott és nem egy esetben nevettetô. Ahogyan az egész produkció az: az elôadás minden részletét, számos szófordulatát át- és átszövi a humor, vele együtt pedig az önirónia. A király sírdogálásai, a vitéz lóhordozása, a sötét erdô rettenete, a gonosz tündér ad-hoc lóbiznisze egyaránt magában hordozza a jellemkomikum lehetôségét, amelyet a rendezô és színészcsapata a végletekig ki is használ. Ennek köszönhetô, hogy a viszonylag rövid, enyhén interaktív produkciót hahotázva ülte végig kicsi és nagy, illetve még nagyobb, Csipkerózsa történetének zenében gazdag elôadása a jelek szerint sikerre ítéltetett.
Ariel Ifjúsági és Bábszínház, Marosvásárhely: Csipkerózsa. Az elôadást a Grimm testvérek Csipkerózsika címû meséje nyomán írta, zenéjét szerezte és rendezte Király István. Díszlet- és jelmeztervezô: Szélyes Andrea, játsszák: Puskás Gyôzô/Szabó Dániel e.h., Cseke Péter, Halmágyi Éva, Gönczy Katalin, Balogh Annamária és Szélyes Andrea.
Forrás: Népújság
