Hol vagytok mikor örvendeni lehet? Mikor nem a panasz a fő téma? Mikor valaki kicsit (nagyon) odateszi magát értünk? Mi a fenéért ágaskodik bennetek a rosszindulat, az irigység, a kővel dobálás vágya? Hol láttok még olyan nemzetet, mely a saját vérét bántja, mocskolja, ráadásul akkor amikor a büszkeség lehetne a szinte egyetlen érzés?
Olvasom, hogy sokan írják: nem szeretik Katinkát és a férjét, és ehhez nekik joguk van. Joguk. Érted? Mert ők mindenek felett állnak, mert ők a szürke tömegből soha semmivel nem tudnak kiemelkedni, s ha jön egy Katinka, aki előbb rácsap az asztalra, majd le is tesz jó sok értéket ugyanarra a helyre, hogy elől járjon a jó példával, le akarják verni onnan.
Álljon meg a verekedés, mert leesett a kalapom! Te fotelhős, te szájkárátés! Honnan veszed a bátorságot ítélkezni, akkor is mikor nincs miért, akkor is, mikor érted is kiállt valaki? Légy büszke, te szerencsétlen, s addig örülj, amíg vannak ilyen emberek ott ahol te is vagy! Ne ágálj, ne mocskolódj, hanem szép alázatosan örvendj! Szállj le a magas lóról, s ha majd te is leteszel valami értéket valahol, na, akkor szólalj meg!
MTI Fotó: Illyés Tibor
Én, Lakó Péterfi Tünde, szívből köszönöm Hosszú Katinkának és férjének azt, hogy immáron három aranyat hozott a magyar nemzetnek, Üzenem nekik, hogy csőcselék mindig is volt, sajnos most is van, és igen, Katinka, söpörd le őket egy laza mozdulattal a válladról! Azért még mormold el magadban: bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják mit cselekszenek… S menj, előre, és küzdj, méltón egy igazi magyar emberhez! Isten segítsen!
Lakó Péterfi Tünde
Ezeket olvastad már?
Ezt már olvastad?
