A Temes megyei Újszentest 125 évvel ezelőtt alapították a magyarországi Szentesről érkezett jómódú magyar telepesek.
Fotó: Ştefan Both
A Regionalizációs Konzultatív Tanács (CONREG) 2013-as tanulmányában Románia legfejlettebb településének nyilvánította a Temes megyei Újszentest. A rangsorolást, a helyi társadalmi fejlődési mutató szerint, hét különféle szempont szerint állították össze: tudás- és neveltségi szint, átlagéletkor, várható élettartam, az ezer főre eső gépkocsik száma, a lakások átlagos felülete, az egy főre eső gázfogyasztás, valamint a település mérete. Újszentest olyan települések követik a listán, mint az Ilfov megyei Voluntari és Corbeanca, Predeal, Kolozsvár, Szeben, Sinaia, Bukarest vagy Temesvár.
A település mára a temesvári jómódúak kedvence lett, és a falusias vonások rovására új cégek települtek meg és építettek villanegyedeket.
A 2001-es népszámlálás idején a falunak mindössze 2700 lakósa volt, 2011-ben ez a szám már 7000-re emelkedett, míg napjainkban Újszentes egy tíz ezres lélekszámú településsé nőtte ki magát. A falu azonban, amelyet 125 évvel ezelőtt a Magyarországról érkező jómódú telepesek alapítottak, soha nem volt szegény .
A lakókat a magyar közigazgatás telepítette be, a Temesvár melletti Vadász-erdő kiirtása után üresen maradt területre. Sima Ferencz, a Szentesi Élet nevű hetilap főszerkesztőjeként egy hirdetést tett közzé az újságban, amelynek segítségével lakókat próbált toborozni a településre. Sikerült is 133 olyan magyar református családot ide csalogatnia, akik már akkor sem a legszegényebb réteget képviselték, ugyanis ahhoz, hogy az állam nyújtotta előjogokban részesüljenek, saját tőkével is kellett rendelkezniük. A telepesek nagy része földművelő volt, de városon élt.
Az első betelepített családokat arra kötelezték, hogy két éven belül legalább két szobás házat építsenek, csakis minisztériumi előírás szerint. A település neve Újszentes lett. A lakósok egy éven belül létrehoztak egy iskolát is, majd egy bentlakást, ahova román és sváb diákok is érkeztek. 15 évvel később az iskolának mintegy 400 tanulója volt, míg a falunak mindössze 1200 lakosa.
A lakosok tanyás gazdálkodást folytattak, a gazdák a nagyváros közelségét kihasználva, zöldség- és gyümölcstermesztéssel, valamint tejgazdálkodással is foglalkoztak. Mindez jelentős jövedelmet biztosított a falu számára, így a fejlődés is gyors iramban történt. Mivel a telepesek városról származtak, a kulturális élet is sokkal virágzóbb volt, mint a szomszédos falvakban.
Az első református templomot 1901-ben szentelték fel, míg az első ortodox templom megépítésére csupán 2005-ben került sor. Az első román lakók 1923-ban érkeztek, a mai Szerbia területén fekvő Kis- és Nagy Tárnokról. Aztán a kommunista kormány a 80-as években főleg moldvai románokat telepített be.
A település egyik lakója, a 85 éves Alexandru Ienescu szerint a románok és magyarok közötti viszony mindig jó volt. Soha nem voltak viták, egymás között házasodtak, és békében éltek.
„Mindent amit tanultam, azt mindkét nyelven sikerült elsajátítanom. Most kevesebben vagyunk, de mit tehetnénk? Az én unokáim már Franciaországban és Németországban élnek, a mai fiatalokat már nem vonzzák ezek a helyek” – tette hozzá a férfi.
Újszentes a forradalom után kezdett igazán virágzani, Szilágyi Géza polgármesternek köszönhetően, aki 18 éven keresztül irányította a községet. Mivel a lakósok száma megnőtt, a magyar lakosok aránya 14% alá csökkent, így az utolsó önkormányzati választások alkalmával Szilágyi Géza elvesztette polgármesteri funkcióját, a szociálliberálisal szemben.
Újszentes fejlődésében nagy szerepet játszottak az európai projektek is: 2007 és 2013 között több mint 3 millió euróra sikerült szert tenni.
A projektek nagy része a határon átnyúló román-magyar együttműködési program keretében, különösen a település testvérvárosának, Szentesnek a segítségével valósultak meg.
