Vasárnap, hajnali négykor kell egy órával visszaállítani az órákat, ezzel visszatérünk időzónánk alap időszámítására.
Az átállást követő időszakban este később sötétedik, tehát később kell felkapcsolni a világítást, az viszont, hogy reggel később világosodik, nem jelent számottevő különbséget a fogyasztásban.
A nyári időszámítás bevezetését az amerikai Benjamin Franklin vetette fel 1784-ben, de csak 1916-ban vezették be először Amerikában: a helyi időt egy órával előre állították az adott időzóna idejéhez képest. A nyári időszámítás elnevezés onnan ered, hogy ez az időszak, legalábbis az északi féltekén, nagyrészt a nyárra esik. A nyári időszámítás rendszere Magyarországon is működött 1916-tól 1957-ig, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal.
Az 1973-as kőolajválság után a nyugati világ országai újra elővették az óraállítás ötletét, hogy a vállalatok és a háztartások számára egy óra világosságot nyerjenek, s ezzel energiát takarítsanak meg. A nyári időszámítást elsőként Franciaországban vezették be 1976-ban, majd a példát számos európai ország követte. Az óraátállítási módszer azon alapul, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőség – idén március 20. és szeptember 22. – között a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Amennyiben a nap által sugárzott „ingyenes” fény nagyjából egybe esik a lakosság ébrenlétével, kevesebb lehet a világításra elhasznált villamos energia mennyisége
A vasárnap életbe lépő téli időszámítás Európában 2014. március 30-ig tart. Az Egyesült Államokban és Kanadában egy héttel később, november 3-án állítják át az órákat, s ott a nyári időszámítás 2014. március 9-én kezdődik.
Forrás: Maszol.ro
