Megvillant a „tetőszerkezet” és megindultak az ég csapjai, de melegvíz az ott maradt valahol elakadva a hőközpont és az akarat között. Az odahívott nyáj megjelent és csendben várta a pásztort, hadd terelgesse valamerre…vahol meleg a víz. A pásztor küldött maga helyett valakit, beszéljen a nyájjal, de az csak magyarázott, magyarázkodott és kikerülte a kérdéseket. Ebből hamar elege lett az egybegyűlteknek és követelték a pásztort, aki még mindig űzi tevékenységét , habár már lejárt a mandátuma.
Jött nagy fekete autójával, badigárdjaival és a megszokott szövegét mondta, aminek fele sem volt igaz. Ő is ügyesen átugrotta a kényelmetlen kérdéseket, aztán nagy bölcselet áradt ki száján: menjenek az emberek a polgármesteri hivatalhoz tüntessenek ott, hogy 60 napja nincs melegvizük. Ráhúzta a vizes lepedőt mindenkire,a tanácsosokra, a cégre, akire tartozott vagy sem az ügy. A nyáj meg bégetett, vitatkozott, egymás szavába vágott, de istennek sem jutott közös nevezőre. A baj azonban nem oldódott meg. Lavórban mosdani, mosdatni gyerekeket, időseket és saját magunkat nem leányálom. Mert még az átkozott korban sem történt ilyen, hogy hónapokig csúfolódjanak az emberekkel, a nyájjal, aki az „ártatlan pásztorokra” adta szavazatát.
A pásztorok most nyaralnak, nagy horderejű feladatokkal vannak elfoglalva, nem illik őket zavarni ilyen semmiségért. A nyáj pedig tanulja meg, hogy oldja meg gondjait ahogy tudja, ha belepusztul akkor is…
Az este a nyáj szétrebbent, a gond nem oldódott meg, a kérdőjelek ott csüngnek a fejek felett… Legyen a fej őszes, vagy fiatal, nem könnyű hatalmas összegeket most előszedni saját hőközpontokra, bojlerekre, amikor ott a nemrég felújított kazánház.
Ez a napjainkban zajló mese reméljük okosan oldódik meg és eljön az a nap is, amikor a huszonegyedik században, a csapon folydogálni fog a MELEGVíZ s fabula lesz a meséből…
Suba Köpeczi Júlia
