Álmodom. Nyitott szemmel, ébren. Arról álmodom, hogy micsoda nagy, világra szóló dolgot vihetnénk mi véghez március tizedikén, Marosvásárhelyen. Mekkora lehetőség van a kezünkben! Fel se fogjuk…
Megmutathatnánk a világnak, hogy mi az, ha összetart egy nemzet. Milyen az, ha ki-ki félreteszi a sérelmeit, és semmi mást nem lát a másik emberben, csak azt, hogy magyar. Hogy testvére. Akivel ugyan nemrég még civakodott, vitatkozott, de most, hogy egymásba kell kapaszkodni, ez nem számít. Kinyújthatnánk egymás felé a kezünket. Jó szándékkal, egy közös cél érdekében.
Vajon mi az ami megakadályoz ebben bennünket? Talán mindannyian tudjuk a választ, de nem tudunk, nem akarunk tenni ellene. Jobban mondva érte. Nem akarunk túllépni buta büszkeségünkön, nem akarunk engedni vélt vagy valós igazunkból. Mert csak azért is okosabbak akarunk lenni, csak azért is jobban akarjuk tudni a dolgokat. Egymásnak feszülve, a másikat odább lökve bizonygatjuk, hogy úgy kell legyen ahogyan mi akarjuk. És nem vesszük észre, hogy amíg mi egymást bántjuk, azzal vagyunk elfoglalva, hogy saját, személyes elgondolásunk érvényesüljön, addig a célunk, ami tulajdonképpen közös, elkezd gurulni lefele a lejtőn. Előbb csak szép lassan, de aztán mind jobban felgyorsul, míg a végén már zuhan, nem is gurul. És nagyot csattanva kipukkan.
Ezt szeretnénk? Nem hiszem. Hát akkor rajta! Az utolsó pillanatokban vagyunk! Fogjunk össze, mutassuk meg a világnak, hogy CSAK AZÉRT IS testvérek vagyunk, és képesek vagyunk egyesíteni erőinket a cél érdekében!
Álmodom. Nyitott szemmel, ébren.
Legfrissebb hírek
De vannak álmok amik valóra válnak… rajtunk múlik.
Mert mint tudjuk: egységben az erő!
Lakó Péterfi Tünde
