Valamikor réges-régen, akár a mesében, ha valaki ellopott valamit és elkapták, levágták a kezét.
Ma már nem divat, sőt mind többen és többen emelnek el bármit, ami értékesíthető.
Lopják a vécétetőt, a csapot a kórházakból, illemhelyekről, a nyakláncot, fülbevalót a mamák nyakából, gyerekkocsit, biciklit, telefont és tovább nem is sorolom. Lopnak, tolvajkodnak a mélyen tisztelt vezetőink, és azok közül is csak kevesen csücsülnek hűvösön. Ha elkapják a tolvajt, másnap el is engedik, mert mifelénk ez a lájf… Az utóbbi évtizedben nemigazán hallottam, hogy börtönt építettek volna, pedig lenne, akiket „elszállásolni ”ott.
Pár hete a volt 10-es iskola közelében nyomógombos átkelőt szereltek. Okos megoldás volt, mert a sok gyerek bizony félve ment át a zebrán, mert a kedves sofőr bácsik nemigazán szerettek megállni.
Most nyomod a gombot és mehetsz is át, ha nem ütnek el azok, akik nem tudják és nem veszik észre, hogy piros nekik a lámpa. Nincsenek szokva, hogy itt bizony figyelni kellene. Még rád is dudálnak, ha a zebrán vagy.
De három napja valaki leszerelte a nyomógombot az átkelés egyik felén!!!
Csak pirosan tudsz átkelni és nagy a veszély, lehetőség, hogy valakit elütnek.
Az illetőnek alaposan… Az illetékeseknek pedig azt üzenem, hogy oldják meg mielőbb a gondot, míg valaki pórul nem jár.
Fotó: Györfi Szabolcs
Suba Köpeczi Júlia
