Ismét fergeteges előadást tartott Pál Ferenc Marosvásárhelyen, amely ezúttal az önbecsülésről szólt. A Nyitott Akadémia előadója lelkes közönség előtt beszélt a mindennapi problémáról.
Virginia Satir asszony munkásságának felelevenítésével indította tegnap esti előadását Pár Ferenc a Kultúrpalotában, ahol a Szorongástól az önbecsülésig témában tartott előadást. A Nyitott Akadémia előadója szerint ha nincs megfelelő önbecsülésünk, az csökkent értékrendűséget, szorongást okoz bennünk.
Amennyiben hiányzik az önbecsülésünk négy kommunikációs probléma léphet fel. Az első a támadás, ez akkor lép fel ha nincs megfelelő tartásunk, a második az engesztelő, ahol mindent magunkra veszünk, csak azért, hogy a külső világ ne bántson. A harmadik az okoskodó, ahol saját magunkat vagy a másikat értékeljük le, és a negyedik, amikor eltereljük a dolgokról a figyelmet, menekülünk a felelősség elől.
A Dalai Láma szerint: „Valóságnak érezzük, azt ami nem az és nem tartjuk valóságnak azt ami az.”
Pál Feri atya tegnap esti előadásán egy percig sem lehetett unatkozni, az előadó minden mondatában ott bujkált a jókedv, érdekes történetei, vicces szókincse mindenkinek nevetést csalt az arcára.
Pár Ferenc szerint ha növelni akarjuk önbecsülésünket „bízzunk magunkban és ne higgyünk magunknak. Higgyünk annak, aki látja bennünk az értéket és annak, aki szeret.”
Aki nem lát rá az értékeire, és nem talál rá az önbecsülésére, az mind és mind jelentkezni fog az életben a pofonjaiét, és meg is kapja azokat, ez pedig egy ördögi kör. Ugyanakkor az önbecsülés nem egyenelő az önértékeléssel, a magunkról alkotott képpel.
Ahhoz, hogy önbecsülésünk jó legyen alapvető, hogy jó viszonyt alakítsunk ki magunkkal. És hogy mit tehetünk mindezért?
– találjunk rá a hiteles önmagunkra
– merjünk döntéseket hozni az életeben, vállaljunk felelősséget tetteinkért
– merjünk cselekedni, még akkor is ha belül félelem van
– merjünk kockázatot vállalni
Ha mindez sikerült, Pál Ferenc atya szerint, eljuthatunk oda, hogy megszeretjük magunkat.
Íme egy részlet Pál Ferenc A szorongástól az önbecsülésig című könyvéből, amelyet a Kulcslyuk Könyvesboltban lehet beszerezni:
„Aki tele van sebzettséggel és hiánnyal, nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a hiányait betöltse, a sebeit meggyógyítsa, és alig marad ideje arra, hogy növekedjen. Aki kevesebb sebet, kevésbé terhes negatív örökséget kapott, annak általában több lehetősége van, hogy a növekedésre figyeljen. Ez logikusnak tűnik. Csakhogy a hetvenes években egy kutatásban megvizsgálták, melyek a vezető halálozási okok a jóléti társadalom fiatal amerikai egyetemistáinak körében. Az első ok a kábítószer túladagolás volt, a második pedig az öngyilkosság – éppen az a két dolog, ami alapvetően összefügg az élet értelmetlenségének érzésével. Olyan fiatalok lettek öngyilkosok, akiknek az alapszükségletei megfelelően ki voltak elégítve – tehát úgy tűnik, valóban létezik valamilyen spirituális alapszükséglet is. Amennyiben létezik ilyen, föltételezhetjük, hogy az ember élete nyílt rendszer, fölfelé nyitott. Ha nem létezik, akkor inkább zárt rendszer. Jézus a hegyi beszédben arra buzdít, hogy ha valaki megüti az egyik arcodat, tartsd oda a másikat. Csakhogy egy zárt rendszerben ez az egyenlet nem működik, mert olyan mértékben sérti az igazságosság elveit, hogy nincs normális ember, aki így tud élni. Hogyan lennék képes arra, hogy ha engem megbántanak hetvenszer hétszer, megbocsássak hetvenszer hétszer? Ha az életünk zárt rendszer, akkor ezzel az egyenlettel egyszerűen nem lehet hitelesen együtt élni. Ha azonban az életünk egy fölfelé nyitott rendszer, akkor kijön az az egyenlet, ami másként sosem jönne ki.”
