Vásárolni indulunk a város gócpontja felé, ott ahol a kéményekből hömpölygő füstalakzatok látványa talán lenyűgözne, ha nem tudnám, mennyi betegségnek az okozója. De öröm az ürömben, hogy finom aszfalton száguldhatnak az autók a választási csatának köszönhetően.
Az üzletlánc boltjaiban bandukolva rádöbbenek arra, hogy a fiatalok számára ez a hely maga a megváltás, szórakoznak, bámulnak, töltik üresbe fulladó szabadidejüket.
Meglepetés nekem is kijár, hiszen a kígyózó folyosók egyikén egy standon Kojakot látok…Vagyis szopókákat, amit Kojak nyomozóról neveztek el a hetvenes években. Annak idején e finomságot fehér köpenyes bácsika árulta szünetekben biciklije kosarából. Órákon lopva nyalogattuk, majd beraktuk a padba, táskára vagy füzetre, s ha odaragadt, akkor meggyűlt a bajunk.
Tekintetem vidáman, nosztalgiázva ugrabugrált a piros, csavart-csíkos, virág , kakas formájú- és más nyálmirigyet mozgósító nyalánkságokon. Mellettem álló kisfiú egy kakas-, míg lánytestvére virág alakút kért édesanyjától, amikor a stand hátsó felén furcsa alakú finomság látványa tágította ki a pupillámat. Azt hittem látomásom van, de nem tévedtem, mert néhány nyalóka méretre és alakra is hasonmása volt annak a bizonyos testrésznek, szervnek.
Hogy az ötletet egyesek díjazzák, abban biztos vagyok, de hogy anyukának és apukának nagyon gyorsan kell váltson az esze, ha csemetéje éppen azt választja, az tuti.
Talán azt lehet mondani, hogy az az eladó bácsi tulajdona s nem eladó…csak 18 éven felülieknek…
Suba Köpeczi Júlia
