Egyre több fiatal orvosunk hagyja el Erdélyt és vállal munkát külföldön. Ennek hátterében az anyagi megélhetéstől kezdve a tapasztalatszerzésig sok minden fellelhető. Sok orvos külföldön marad, de van, aki hazajön. A külföldi munkavállalásról és főleg a hazajövetelről beszélgettünk a marosvásárhelyi dr. Csepán Emőke Theodora gyermekgyószász szakorvossal.
Közel másfél évet dolgozott gyermekorvosként külföldön, Angliában. Milyen nehézségekbe ütközött és milyen élményekkel tér haza?
Mondhatom, hogy elsőre egy kulturális sokk ért. Az angol orvosi nyelv messze áll a köznyelvtől. Olyan helyre érkeztem, ahol az angol egyik legpörgősebb dialektusát beszélik (még nem is a „legrosszabbat”)… úgyhogy egy ideig csak folyamatosan hallgattam őket. Ez nagyon jó volt olyan szempontból, hogy újratanultam milyen meghallgatni valakit, igazából hallani amit mond. Élményeim vegyesek, de azt biztosan állíthatom, saját hozzáállásodtól függ az élményed. Én elhatároztam, hogy jól fogom érezni magam. Kisebb kivételekkel sikerült is.
Miként fogadják az ottani orvosok és közösség a mi orvosainkat?
Ezeket olvastad már?
Az elvárások magasak. Mint idegen, jobban is kell teljesíteni, nem beszélve arról, hogy teljesen másképp működik a rendszerük. Nagyon apróra van „szaggatva” minden munkafolyamat a jobb minőség biztosításának érdekében, de arról lehet vitatkozni, hogy vajon elérték-e céljukat vagy sem. Majdnem minden meghatározott „protokoll” szerint működik, de ez nem azt jelenti, hogy ezen nem lehet változtatni. Nagy elvárásaim vannak magammal szemben és tudomásul kellett vennem, hogy bizonyos dolgokat újra kell tanulnom. Azonban, ha látják, hogy szereted amit csinálsz, és akarod tenni a dolgod, akkor melletted vannak. Na persze, nem a főnök, aki itt is szemmel kell tartsa, hogyan költjük a pénzt úgy, hogy közben a színvonal a legmagasabb legyen, de a munkatársak segítőkészek. Csak saját tapasztalatomról beszélek, szerintem nem tudnék általánosítani.
Mennyire segítőkészek?
Segítenek, ha segítséget kérsz. De vannak dolgok, amik nekik természetesek és esetleg nem is gondolják, hogy számunkra nehézség lehet. Mint például újrakezdeni hivatalos létezésed. Be kell jelentkezzél, kell kapjál egy úgynevezett általános biztosító számot, hogy majd rendes adófizető polgár legyél, ehhez jó, ha van egy szállásod, amit nehezen kapsz, ha nincs ú.n. referenciád, miszerint te egy rendkívül rendes és pontos fizető bérlő vagy… Illetve kell legyen bankszámlád, ami szintén egy lakcímhez és munkahelyi kötelezettséghez kötött. Szóval, valahol el kell kezdeni ezt az ördögi kört.
Hogyan lehet itthon kamatoztatni a külföldön nyert szaktudást?
Nem tudom. Van egy pár ötletem, inkább saját tevékenységemre vonatkoztatva. Nem hiszem, hogy valamit tudnék a rendszeren változtatni, illetve nem is hiszem, hogy ez az én fecskedolgom.
Mi motiválja a hazajövetelt és az itthon maradást?
Elsősorban a család. Nem tartom túl jó ötletnek szétválasztani a családot, persze ez alkalomadtán megtörténhet, de hosszútávon nem kiszámítható ennek a következménye. Azért nem mondom, hogy jó vagy rossz, mert ezt nem tudjuk. Inkább vegyes, mert lesznek dolgok, amelyek mindenki hasznára válnak, és lesznek, amelyeket „vissza szeretnék csinálni”, de nem lehet. Az itthon maradás egy döntés kérdése. Eldöntöm, hogy a legjobbat hozom ki abból a helyzetből, ami adott. Ezt a Biblia úgy írja: „mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr: jólétet és nem romlást tervezek, és egy reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok” (Jeremiás 29:11).
Milyen tanáccsal látná el a külföldre készülőket?
Maradjanak a lehető legnyitottabbak. „Open minded”-nak nevezik itt, és sokat használják a diagnosztikában is, hogy minél közelebb juss az igazsághoz. Találkozzanak a helyiekkel, barátkozzanak, érdeklődjenek, kiránduljanak. És, hogy gyakorlatias is legyek: tudják hova érkeznek, ki fogadja őket, hogyan jutnak el A pontból B-re, hol laknak, ismerjenek pár fontos telefonszámot, ahol kérdezősködhetnek, ha valami nem érthető, vagy nem úgy megy, ahogy kellene, tudják hol lehet vásárolni, alapvető törvénykezési dolgokat, például kötelező képzéseket, sebességhatárt, adófizetést, stb.
Miért jöjjenek haza orvosaink?
Mert úgy döntöttek. Találkoztam olyannal, aki több éve külföldön van, és nem érzi otthon magát és panaszkodik. Ha nem tudsz változtatni valamin, akkor ne panaszkodj, szeresd magad úgy, ahogy vagy és lásd meg a lehetőséget. Jöjjenek haza, ha úgy gondolják, hogy valamit jobban vagy másképp tehetnek, ha tanultak valami olyat, amit itthon szeretnének megmutatni vagy elkezdeni. Vagy csak egyszerűen szeretik ezt a helyet, a Szülőföldet. Földünk kerek, úgy tudjuk, ha jól haladunk visszaérünk oda ahonnan elindultunk. Kérdés marad, hogy ezt akarjuk, vagy mást.
Köszönjük szépen a beszélgetést és eredményes munkát továbbra is!
Köszönöm a kérdéseket, mindig jó, ha kicsit elgondolkodunk azon, hogy tulajdonképpen mi is törtenik.
