A Lélekmunka könyvről már oldalunkon is olvashattak, és a szerző, dr. Birtalan Katalin munkáját is megismerhették. Az elmúlt napokban dr. Birtalan Katalin több erdélyi városban tartott prevenciós, egészségmegőrző előadást, erről kérdeztük.
– Hogyan fogadták az érdeklődők a prevenciós előadásokat? Kik jöttek el?
– Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen voltak előadások. Mindhárom városban elég sokan eljöttek, mindegyik korosztályból; Marosvásárhelyen több fiatalra számítottam. Néhol passzívabb volt a közönség, máshol pedig nagyon aktívan kérdeztek a jelenlévők. Az előadásokra többnyire nők jöttek el, aminek láttán Csíkszeredában meg is kérdezték, hogy a szakorvosi rendelőkben való segítségkérésnél is tükröződik-e ez az arány. Valószínűleg a férfiak sokkal célzottabban keresnek segítséget, ha arra van szükségük, és ezért kevesebben jönnek el az ilyen jellegű előadásokra. De ez nem törvényszerű.
– Milyen témák kerültek szóba az előadásokon?
– Mindegyik városban igyekeztem felvázolni azokat a problémákat, amelyekkel az ott élők szakorvosi segítségért fordulnak. Aztán szó volt arról, hogy milyen változtatásokra volna szükség ahhoz, hogy ezeket a problémákat enyhítsük, de a lélekmunka jelentéséről és pár szóban a Lélekmunka című könyvről is beszéltem.
– Mire kell leginkább figyelnünk ahhoz, hogy megőrizzük testi-lelki egészségünket?
– Az az igazság, hogy ha az embereknek azt mondják, hogy ne egyenek sót vagy mellőzzék a zsíros ételeket, mozogjanak többet, vegyenek drága vitaminokat, s így egészségesebbek lesznek, megteszik. Hűségesen esznek sótlanul, félreteszik a szalonnát, többet sétálnak, és megnyugodnak, hogy megtettek mindent egészségükért. De, ha azt mondom nekik, hogy szeressék egymást, figyeljenek oda a környezetükben élőkre, alakítsanak ki egy szeretetteljes légkört otthonaikban és közösségükben, mert ez is ugyanúgy hozzátartozik az egészségükhöz, ezt már nehezen „nyelik le”. Hiszen ezért már konkrét lépéseket kell tenni, ami nem mindenkinek tetszik. Sokan nincsenek is tisztában vele, hogyan is tudnák ezt megvalósítani. Itt lép közbe a lélekmunka. Ez sokaknak idegen volt, azoknak is, akikkel az előadások során találkoztam.
Ezeket olvastad már?
Igyekeztem két fontos dologgal megbarátkoztatni az embereket. Egyrészt azzal, hogy az a szeretet, amellyel önmagukhoz és embertársaikhoz viszonyulnak, ugyanúgy hozzátartozik a saját és a szeretteik egészségéhez, mint az étrendjük vagy az életmódjuk. Másrészt pedig kihangsúlyoztam, hogy tehetnek és tegyenek is valamit a szeretet- és bizalomteljes légkör megteremtése érdekében, ápolják tudatosan vagy változtassanak annak a szeretetnek a minőségén, amely talán eddig terhesnek bizonyult.
Rengeteg elméleti információval rendelkezünk, amit már nem tudunk termékenyen hasznosítani, elvesztődünk az általánosítások csapdájában; éppen ezért az előadások során igyekeztem mellőzni ezeket az elméleti információkat. Most más jellegű dolgokra van szükségünk ahhoz, hogy jobbá tegyük az életünket.
Nem tudnám megmondani, mire kell leginkább odafigyelni, mert sok esetben ez egyén- vagy épp családfüggő. Csak azt szeretném, hogy egyetlen tényezőt se tévesszünk szem elől, amely segíthet megteremteni azt az életet és lelkületet, amelyre egyénileg és a közösségében vágyunk, és amely hozzátartozik egészségünkhöz.
– Ez sokunk számára valóban új megközelítés lehet, és nem is igazán vagyunk hozzászokva, hogy valaki kibillentsen minket az elméleti információk áradatából, amivel nap mint nap elhalmoznak minket. Hogyan lehet ezen változtatni?
– Nincs egy általános recept. Ezért is fontos, hogy mindenki a maga módján figyeljen a saját lelkére, valamint azokra a dolgokra, amelyek fontosak és értéket képviselnek az életében. Valamilyen szinten igyekezzen gyakorlatba ültetni ezeket, és tartson ki mellettük a későbbiekben.
– Mi volt a legszembetűnőbb az emberekkel való találkozás során?
– Nagyon sokan megkerestek az előadások után, mindenki a maga kérdésével. Meglepődtem, mennyi elkeseredett, tanácstalan ember van, akik már kimerítették az erőforrásaikat. Az emberek igénylik, hogy valaki személyesen szóljon hozzájuk. Bár az elmegyógyászok nem igazán szoktak prevenciós előadásokat tartani, úgy gondolom, hogy egyre több ilyen jellegű találkozóra lenne szükség. Így az emberek láthatnák, hogy a megszokottnál közvetlenebb környezetben és kontextusban is lehet beszélni a lelki dolgokról, sőt kell is, mert akárhogy tagadjuk vagy még nem hisszük el, de ezek is nagyon fontosak egészségünk szempontjából.
– Mikorra várható még előadás és milyen témában?
– Azt nem tudom, hogy pontosan mikor, de mindenképpen fogok még előadásokat tartani. A személyes találkozások után már jobban belelátok abba, hogy konkrétan mikről érdemes beszélni és mire van igény. Például a betegek jogairól is jó volna tájékoztató jellegű előadást tartani. De abban is reménykedem, hogy kollégáim is bátorságot kapnak, és több prevenciós vagy bármilyen jellegű előadást tartanak majd. Tényleg szükség van erre. Addig is, aki szeretné, és akit érdekelnek a lélek dolgai, nyugodtan merítkezhet a Lélekmunka könyvből.
– Köszönjük a beszélgetést, és eredményes munkát kívánunk továbbra is!
– Én is köszönöm.
