Március! Tavasz! Mennyire vártalak! Elseje van. Mifelénk „mörcisort ” ünneplünk! Emlékszem kislány koromban egy egész gyűjteményem volt ezekből a kedves kis mütyürkékből, lóhere, patkó, kis állatkák, micsoda öröm volt, amikor kaptam! Ha jól megkeresem, talán még ma is megvan belőlük egy pár.
Érdekes, ahogy az emberek átvesznek egy hagyományt …egy hagyományt, ami nem a miénk, de a miénk is lett. Együtt ünnepeljük a tavaszt! Nem tagadom, mi Nők örvendünk, ha megajándékoznak egy kis márciuskával…figyelmesség, kedvesség. Emellett én kimondottan élvezem végigbámészkodni a sok kirakódott árus miegymásait…márciuskák, virágok, mindenféle ajándékozni való mütyüsz. Mindenki zsebének és kedvének való. Szóval Uraim, lehet válogatni! 🙂
Gondolkodom….ez a március hónap a Nőkről szól… mörcisorra csecsebecse, amit egész hónapban kibiggyesztünk a mellünkre, ott feszítünk vele! 🙂 Aztán jön március 8, a Nőnap! Megint minket ajándékoznak! Úgy írom ezt, mintha felfedeztem volna a spanyolviaszt :). Azért elég szépen kiharcoltuk magunknak ezt a Nőnapot és mindent, ami eredetileg fűződik ehhez a naphoz. Ugyanis az egyenjogúságról szól! Na nem mi harcoltuk ki, mi csak „learatjuk a termést”! Talán sokan nem is tudják milyen jelentősége van! Mára megmaradt az ajándékozás , egy szál vagy egy csokor virág, ugyanúgy örülünk neki, hisz azért kapjuk, mert Nők vagyunk s minket ünnepel a világ március 8.-án!
Kedves Nők! Örömteli, virágos, illatos, megújulós, szép márciust kívánok Nektek!
Mihály Mária Ibolya
Juhhhu! De jól érzem magam! Elárulok egy titkot, nyájas olvasó… Vasárnap óta újra kerékpározok, másfél év kihagyás után. És nagyon élvezem! Mínusz két fokot mutatott a hőmérő ma reggel, ezért mielőtt nyeregbe pattantam, feltettem a piros fülesem. Kitekertem Szentkirályra, és a testvéremmel egy jót tornáztunk. Közben azon járt az eszem, hogy mit is írok a mörcisorról. Merthogy ez a mai téma, nyakon öntve a nőnappal. A hídvég utcában nyugodtan törhettem a fejem, képzeljétek, bicikliút van egészen Vásárhely határáig! Az úton csak úgy robogtak el az autók, és egyszer csak mit látnak szemeim! Cigányok jönnek, lovasszekérrel… a bicikliúton! Nosza, kicsit jobban beletapostam, gondoltam gyorsabb vagyok én a francia szuper-bringámmal… De hamar beértek. Szutykos purdék vigyorogtak le a szekérről, hangoskodva biztatva a lovat a gyorsabb ügetésre! Megáll az eszem! Reggel korán versenyzek egy lovasszekérrel! Már-már méltatlankodni akartam, hangosan is, de bennem rekedt a szó, s eltátottam a szám. A csupa sár és mucskos ló nyakában egy hatalmas mörcisor lógott! Vastag, piros-fehér zsinórral… Szétszaladt egy mosoly szélfútta orcámon. Lám, még a lovak is kapnak mörcisort! Le se hervadt a vigyor az arcomról, végig a hosszú utamon.
Az jutott eszembe, hogy gyerekkoromban mennyi kis csilivili kütyüt kaptam! És milyen büszkén mutogattuk egymásnak! Most, ma, vajon kapok valakitől? S ha kapok, mit csinálok vele? Nem is tudom, hogy kitűzöm-e? Vagy inkább beteszem a többi apróság közé, a kincsesládikómba? Mégiscsak meggondolandó, elvégre nem vagyok már kislány… No, de ha egy számomra nagyon kedves embertől kapom, akkor nem sértődik meg, ha nem hordom? Nem tudom. De az is lehet, hogy nem is kapok. És akkor nincs dilemma. Bár enyhén duzzogni fogok férfi ismerőseimre, ha nem kell eldöntenem…
Nőnap. Már más tál tészta. Sokan kommunista ünnepnek tartják, de szerintem mindegy, ha az is, kedves gesztus a hölgyek felé. Olyan jó olyankor látni a sok virágot! Férfikézben, aki éppen viszi a szíve hölgyének, vagy drága édesanyjának! Vagy női kézben, amint enyhe mosollyal a szája szegletében hazafelé igyekszik, vázába tenni a csokrát! Szeretem a sete-suta férfiakat ilyenkor! Hatalmas kezükben elvész a kis tavaszi virág… Szép ez a tavaszi nap. Uraim! Csak tessenek büszkék lenni, és hálát adni, hogy van kinek a szívét megmelengessék, mindössze egy kis csokor virággal!
Sok sok mörcisort kívánok a kislányoknak, hölgyeknek, és egy bájos mosolyt minden férfiembernek, aki ajándékozza nekik!
Lakó Péterfi Tünde
Új rovatunk a két szerző kérésére nem publikálható más oldalon!
